Egymagam írom e sorokat

Magamban szövök álmokat

Vágyam, hogy velem lehess

Egymásnak súgjuk, -szeress-

Hiányzol kincsem, belehalok

Annyira magányosan vagyok

Vajon szíved érzi-e szívemet

Szívemből küldött szerelmet

Várok rád, bár nem jöhetsz el

De tudd, szívem féltőn átölel

A tér s idő mi elválaszt minket

Tőlem, Téged édes kincsemet

Két szív egyet akar, de mégis

Az élet szenvedés, érzem én is

Nem lehetsz Velem, belehalok

A lehetetlen, mit Tőled akarok

Egy érintést, egy lopott csókot

Hogy adhassak milliónyi bókot

A legédesebb ajkadat vágyom

Ölelésed lett legforróbb álmom

Nem lehetek Veled, kínzó e vágy

Csak egy csók, add kérlek a szád

Nem nyílik egy virág se szebben

Mint ajkad, melynek rabja lettem

Szerelemes az éjszaka várok rád

Ha kell, hónapokon, s éveken át

Belenéztem én csillogó szemedbe

Onnantól lettem általad szeretve

Nem lehetsz Velem… szenvedem

Őrült álmaimat, éberen kergetem

Elválaszt pár kilométer, de nekem

Ez egy fél világ, fájón szenvedem

Édes a fájdalom, mégis belehalok

Hisz, édesen hozzád bújni akarok

Csak együtt lennénk, e csendben

E szédítő, gyönyörű szerelemben

Nem kell, hogy szólj, szíved dalol

Minden dobbanása testembe hatol

Áramlik a testemben, édes e méreg

Súgom mit érezek, szeretlek Téged!